A tudósok tanulmányozták a szukralóz és a szacharóz, az aszpartám, a szacharin és az aceszulfám-kálium közötti különbségeket az édesség, a keserű utóíz, a savanyúság, a térfogat, valamint az édes utóíz megléte vagy hiánya tekintetében. Azt találták, hogy a szukralóz íze leginkább a szacharóz ízéhez hasonlít, ami azt jelzi, hogy megjelenése a nagy -édességű édesítőszerek csúcsát jelenti. Egyes élelmiszergyártási alkalmazásokban az aszpartám jó ízű, de könnyen lebomlik és instabil; a ciklamátnak és a szacharinnak vannak bizonyos biztonsági aggályai, és hajlamosak keserű utóíz kialakulására; az úgynevezett „fehérjecukrok” összetétele nem egységes, nem biztonságos, és használatuk könnyen túlzott szacharin- és ciklamátszinthez vezethet; a cukoralkoholok édessége alacsony, felhasználási költsége magas, oldódási endoterm hatásuk nagyobb, mint a szacharózé. Bár könnyen hűsítő érzést keltenek, ízük eltér a szacharóz érett édességétől. A szukralóz viszont édes ízű, nagyon közel áll a szacharózhoz, hő-, sav- és lúgálló, és nagy biztonsággal bír. Fő előnyei a következők: magas édesség, 400-800-szorosa a szacharózénak; biztonságos és nem-toxikus, nincs mellékhatása az emberi szervezetre, és az Egyesült Államok FDA tanúsítja; alacsony kalóriatartalmú, olyan emberek számára, akik nem fogyaszthatnak tápláló édesítőszereket, például elhízott betegek és cukorbetegek számára.
Ezenkívül nem okoz fogszuvasodást, és jótékony hatással van a fogak egészségére; jó stabilitás, amely lehetővé teszi a hosszú távú tárolást,{0}}és édessége nem romlik a magas hőmérsékletű élelmiszer-feldolgozás során; tiszta édesség, a szacharózhoz hasonló, keserű utóíz vagy más erős édesítőszerek mellékíze nélkül; és alacsony áron, ugyanazért az édességért a szacharóz árának 1/3-1/2-ébe kerül.
