A sűrítőanyagok széles választékban kaphatók, és az elkészítési módjuk típusonként változik. A kis-molekulatömegű-sűrítők általában viszonylag egyszerűen elkészíthetők; például a kis-molekulatömegű-szervetlen sűrítőket felületaktív anyagokkal kombinálják sűrítés céljából; az éter/amin-oxid sűrítőket oxidációs reakciókkal állítják elő; észter sűrítőket pedig közvetlen észterezéssel kaphatunk. A nagy-molekulatömegű-sűrítők nagyobb piaci részesedést foglalnak el. A szervetlen és természetes nagy-molekulatömegű-sűrítők mellett a legtöbbet emulziós polimerizációval és fordított emulziós polimerizációval állítják elő, néhány esetben pedig oldatos polimerizációt, ömlesztett polimerizációt és csapadékos polimerizációt alkalmaznak.
Megoldás polimerizáció
Az oldatos polimerizáció az oldószerben oldott monomerek és iniciátorok stb. polimerizációs folyamatát jelenti. Összetevői jellemzően polimer monomerek, olajban -oldható/vízben{2}}oldható iniciátorok, oldószer/víz.
Az oldatos polimerizációval kapcsolatos kutatások elsősorban a poliakrilsav sűrítőszerek előállítására irányultak. Jellemzője, hogy a polimer feloldásához nagy mennyiségű oldószer szükséges az előállítási folyamat során. Ezen oldószerek többsége vízben oldhatatlan, és ezt követően újra kell hasznosítani. Emiatt a költségek magasak, és a környezetvédelem szempontjából is károsak. Tömeges polimerizáció
A tömeges polimerizáció a monomer önpolimerizációs folyamata, amelyet hőforrás (fény, hő, sugárzási energia stb.) indít el vagy gyorsít fel kevés iniciátor/katalizátor jelenlétében vagy egyáltalán nem. Ennek a módszernek alacsony a monomerigénye, nem igényel oldószeres feloldást, és kevés szennyeződésű és nagy tisztaságú termékeket eredményez. Az elmúlt években egyes kutatók ömlesztett polimerizációt (két-lépéses módszer) kezdtek el asszociatív poliuretán sűrítők előállítására, először egy poliuretán prepolimer tömeges polimerizálásával, majd végül egy hosszú-láncú zsíralkohollal lezárva a terméket.
Emulziós polimerizáció
Az emulziós polimerizáció azt a folyamatot jelenti, amelyben a monomereket vízben egyenletesen diszpergálják mechanikus keverés közben emulgeálószer segítségével, hogy emulziót képezzenek, majd iniciátort adnak hozzá a monomer polimerizációjának megindításához.
Az emulziós polimerizáció nagyobb reakciósebességet tesz lehetővé, nagyobb molekulatömegű polimereket eredményez, könnyen szabályozható a gyártás során, és lehetővé teszi a maradék monomerek egyszerű eltávolítását. Ezen előnyök alapján az elkészítési módszer kutatása és fejlesztése gyors ütemben haladt. Az akril sűrítők kiváló sűrítő és szuszpendáló tulajdonságokkal rendelkeznek, és szinte minden nemionos, anionos, amfoter felületaktív anyaggal és számos kationos polimerrel kompatibilisek, így felkeltik a kutatók figyelmét.
Fordított emulziós polimerizáció
A fordított emulziós polimerizáció olyan polimerizációt jelent, amelyben egy vízben{0}}oldhatatlan szerves oldószer és egy vízben-oldható monomer egy emulgeálószer hatására vízben-az-olajban emulziót képez.
Ez a módszer gyors, enyhe, és nagy molekulatömegű és viszonylag tiszta termékeket eredményez. Mind sűrítő hatása, mind elektrolit-ellenállása jobb, mint az emulziós polimerizációé.
A fordított emulziós polimerizációval előállított sűrítőanyagok típusai hasonlóak az emulziós polimerizációval előállított sűrítőanyagokhoz, főként a poliakrilsavas sűrítőkhöz. Az emulziós polimerizációhoz képest a fordított emulziós polimerizáció alkalmasabb elektrolit--rezisztens sűrítőanyagok előállítására. A fordított emulziós polimerizáción alapuló új technológiák bevezetésére kerülhet sor, mint például a sugárzásos polimerizáció nyomdai sűrítőanyagok előállítására, ami lehetővé teszi a polimerizációs sebesség mesterséges szabályozását és a túl gyors reakciók elkerülését.
Csapadék polimerizáció
A sűrítőanyagok kicsapásos polimerizációval történő előállítására vonatkozó kutatások viszonylag korlátozottak. Ez jellemzően abból áll, hogy egy szerves oldószer (benzol, toluol vagy alkánok stb.) és akrilsav-monomerek keverékéhez csapadékot adnak prekurzor csapadék előállításához, amelyet azután szárítanak vagy kalcinálnak.
A fordított emulziós polimerizációhoz képest a csapadékos polimerizáció gyenge sűrítő tulajdonságú és elektrolitokra érzékeny termékeket eredményez. Néhány komonomer (például oktadecil-metakrilát) bevitele a polimerbe javíthatja az elektrolit ellenállását.
